Keress pénzt a mobiloddal és nyereményjáték!

 

 

Nyereményjátékok és ingyenes termékminták

 

Saját oldalaim (36 db) csoportositva linkajánlóval

 

2010. március 22., hétfő

Az aranyhörcsög

Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc

Milyen állat a szíriai aranyhörcsög?


Az aranyhörcsög (Mesocricetus auratus) bársonyosan puha bundájával, nagy fekete cipőgombszemeivel és kedves viselkedésével méltán került hazánkban a legkedveltebb kisemlős első dobogós helyére az aranyhörcsög - pontosabban a szíriai aranyhörcsög.
Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc

Ezt az apró rágcsálót alig 100 éve fedezték fel a hobbiállattartók. Ez alatt a rövid idő alatt az eredetileg sárgásbarna, félénk állatka - gyors szaporodásának és a tenyésztők szorgalmának köszönhetően - színezetben és szőrzete minőségében is olyan változatosságot hozott létre, amit kevés más háziasított állat esetében mondhatunk el.

Milyen az egészséges aranyhörcsög?


A kifejlett állatka hossza körülbelül 16-18 cm, súlya 8 dkg. Fülei kerekdedek, farka ugyan látszik, de rövid, feltűnően fejlett bajuszkái ébrenlétekor örökös mozgásban vannak. Az aranyhörcsög szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. Az egészséges példányok szeme tisztán csillog, prémjük puha, selymes tapintású.
Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc

Hol lakjon a hörcsög?

Az aranyhörcsög elhelyezésére tökéletesen megfelel egy kisebb terrárium amelynek aljára két ujjnyi vastagon faforgácsot (esetleg szalmát, száraz füvet, száraz faleveleket, pelyvát, töreket stb.) terítünk. Ha egy maréknyi szénát is adunk neki, igen gyors ütemben takaros fészket épít belőle magának, amiben jókat tud aludni.

Ha nincs kéznél megfelelő terrárium és nem áll módunkban újat beszerezni, hörcsögtartásra megfelel egy műanyag edény vagy nagyobb öblösüveg is, ha peremmagassága legalább 30 cm (hogy ne tudjon az állatka kikapaszkodni belőle). Műanyag virágosládát is alkalmassá lehet tenni hörcsögtartásra, ha tetejére kisebb lyukbőségű (6-8 mm) dróthálót szerelünk.
Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc
Ha magányosan tartjuk az állatkát - és kellően fiatal példányhoz jutottunk - hamar kezessé válik. Mielőtt megfognánk, mindig óvatosan érintsük meg, simítsuk végig, mert érzékeny, ijedős természete miatt esetleg önkéntelen védekező reflexe következtében megharaphatja kezünket. Fogai különösen élesek! A többszöri óvatos végigsimítás után óvatosan fogjuk markunkba, nehogy kiugorjon kezünkből és leestében megüsse magát. Tapasztalatom szerint a rendszeresen kézbe fogott egyedek jól tűrik a simogatást, dögönyészést, a vakargatást. De azért az ujjunkat ne próbáljuk a szájába dugni!

Mivel etessük az aranyhörcsögöt?

A kapott eleséget azonnal, nagy buzgalommal odahordja az egyik - általa kiválasztott - sarokba és elraktározza. Ha megéhezik, odamegy enni. Az éléskamrájában felgyülemlett tartalékból azonnal következtethetünk rá, nem adunk-e neki túl sokat egyszerre? Az adagot mindig ennek megfelelően kell méretezni.
Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc
Elesége megegyezik a tengerimalacnál leírtakkal azzal a kiegészítéssel, hogy a növényi eredetű táplálékon kívül ez az állatka esetenként szívesen elfogyasztja a sajtdarabkát, tehéntúró-golyócskát, de még az eleven szöcskét is!

A hörcsög gondozása

Feltűnően tiszta állat! Bundája mindig ápolt, mindig ugyanabban a sarokban végzi a dolgát, ezért a naponta történő takarításkor elegendő ebből a sarokból eltávolítani az almot, és csak ide kell friss almot tenni. Ugyanez a takarékosság jellemzi az étkezése tekintetében is!

A hörcsög éjszakai állat, ezért lehetőleg ne nagyon zaklassuk, ha napközben alszik. Az állatkát ne napoztassuk, mert - különösen a nyári melegek idején - mire észbe kapnánk, már végez is vele a hőguta! Nem bírja a meleget.
Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc
Az állatka jól tűri a magányt! Noha a fiatalok szívesen alszanak egy rakáson, játszanak egymással kismacska módjára, az ivarérett (szaporodóképes) példányok a természetben is magányosan élnek, és csak a párzás idején érintkeznek fajtársaikkal. Ez a szokásuk megnehezíti a kifejlett példányok szűk helyen való együtt-tartását, mert - különösen a hímek - lépten-nyomon összeverekednek, és ezek a verekedések sokszor életre-halálra mennek! Ezt a gondot fokozza gyors fejlődésük, ugyanis már két hónapos korukban ivaréretté válnak! Az aranyhörcsög élete mindössze 2-3 év, tehát már beszerzésekor is kalkuláljuk be, hogy sokáig nem élvezhetjük kedvencünk társaságát.

Szaporítása

Ha mégis megkockáztatjuk szaporításukat, akkor se tartsuk együtt a nőstényt a hímmel! Pároztatás céljából mindig a nőstényt helyezzük a hímhez, mert az ivarzás jeleit - az állatka aprósága miatt - nehezen lehet észlelni, és ha a nem ivarzó nőstényhez helyezzük be a hímet, pillanatokon belül ádázul összeverekednek, és szélsőséges esetben a nőstény meg is öli a hímet!

A hímhez behelyezett nőstényt addig hagyjuk a hímnél, amíg szemmel láthatólag bekövetkezik a párzás, vagy ha nem látjuk az aktust, legfeljebb egy hétig! Ugyanis az aranyhörcsög vemhességi ideje alig két hét! Ha az anyát a hímnél felejtjük - és közben még nem ölték meg egymást -, a hím jóízűen befalja az újszülötteket! De ugyanezt teszi az anya is, ha a szüléskor és azt követően nem adtunk neki elegendő zöldeleséget!
Aranyhörcsög: a gombszemű kedvenc
A fiatalok a születéskor csupaszok, magatehetetlenek, szemrésük zárva van. Ennek ellenére fogazatuk azonnal növekedni kezd és már egynapos korukban is kezdik rágcsálni az anya által fészkükbe hordott eleséget! Háromnapos korukban - rendkívül fejlett szaglásuknak köszönhetően - már kimászkálnak dolguk végzésére a megfelelő sarokba, onnan pedig visszaevickélnek a fészekbe!

Körülbelül 10-12 napos korukban nyílik ki a szemük. Közben szőrzetük is szépen fejlődik, olyannyira, hogy 3 hetesen nyugodtan el lehet őket választani az anyjuktól, még akkor is, ha a fészekalj 8-10 kölyökből áll. Ilyenkor akár az anyát emeljük ki a kölykök közül, akár a kölyköket helyezzük másik tárolóba, hagyjuk az anyát néhány hétig pihenni. A kölyöknevelés erősen megviseli a szervezetét, amelynek következtében alaposan lesoványodhat. Csak akkor próbáljuk ismét bepároztatni, ha megfelelő kondícióját már visszanyerte.

Forrás: http://haziallat.hu

A kisállattartásról

A kisállattartásról


Ma már egész iparág épült a lakásban tartható díszállatok igényeinek, és gazdáik egyre komolyabb elvárásainak kiszolgálására. E kistestű társállatok helyét házilag is könnyen kialakíthatjuk, de készen is megvásárolhatunk bármit, ami tartásukhoz szükséges.
Legyen szó ízeltlábúról, kétéltűről, hüllőről, halról, madárról, vagy kisemlősről: ma már szinte minden beszerezhető. Kisállatunkban azonban akkor leljük majd igazán örömünket, ha ő is elégedett életkörülményeivel, erről pedig a gazdának kell gondoskodnia. Lapunk hasábjain az akváriumi halak tartásáról már többször is írtunk, most a kalitkalakó madarak és a terráriumlakó többiek kerülnek sorra.

Madarak: a látvány mellé hanghatások is járnak

Díszállat kereskedésekben mindig kapható néhány papagájfaj (hullámos, nimfa), zebrapintyek, ám ha tenyésztőhöz fordulunk, akkor sokkal nagyobb választékból válogathatunk. Feltétlenül utána kell nézni a madár igényeinek, mert nem igaz az a feltevés, hogy a kis testűeknek elegendő a kis kalitka, míg a nagy testűeknek nagy lakhelyet kell biztosítanunk! Vannak kistermetű mozgékony fajok (pintyek, kanárik), és nagytestű lustábbak is. Ilyenek például a hazánkban elég méltatlanul háttérbe szoruló kacagó gerlék. E kedves állatok nagyon könnyen szelídíthetők, és 15-18 éves maximális életkorukkal igazi családtaggá válhatnak a rövidebb életkort megélő fajokhoz képest.
A madarak többsége könnyen megszelídíthető, így nem csak hangjukban, látványukban gyönyörködhetünk, hanem barátságos viselkedésükkel is örömet szerezhetnek gondozóiknak.
A lakhelyül szolgáló kalitka kiválasztásánál ne a számunkra tetsző díszes, formás eszközöket válasszuk, hanem az álló, vagy fekvő téglatest formájúakat: ezek a madarak igényeinek jobban megfelelnek.
Lakásunkba madárröpdét egyszerűen, házilag is készíthetünk, nem szükséges feltétlenül a több tízezer forintos termékeket választanunk. Egy alkalmas sarkot kiválasztva egyszerűen szereljünk fel tiplikkel OSB lapokat, vagy gyalult deszkákat a falra olyan magasságban és szélességben, mely kiadja a madárröpde két hátsó oldalának méretét. Az OSB lapokat, deszkákat lazúrokkal olyan színűre festhetjük, hogy jól illeszkedjen a többi bútor színéhez. A lazúrok előnye, hogy a színezés alól a famintázat áttűnik, így természetesebb hatású, mint a teljesen fedő festékek alkalmazása.
Előre léckeretre erősített dróthálóból, vagy drótrácsból készítsük el a frontoldalt. Erre már csak egy ajtó kell, ami a dróthálós oldal méretétől függően lehet kisebb, vagy megoldható úgy is, hogy az egész drótos oldal ajtóként nyitható legyen. A röpde háromszög alakú alját és tetejét egyaránt rácsozhatjuk vagy deszkázhatjuk. Miután elkészült háromszög alapú röpdénk már csak ülő-rudakkal kell berendeznünk. E röpdetípusnak előnye, hogy két oldalát a lakás két sarokban záródó fala biztosítja, így a stabilitása adott.
A madarak beszerzése előtt ismerjük meg igényeiket. A tenyésztőktől apró, ám annál praktikusabb tanácsokat is kaphatunk. A papagájfélék például kibontják a magvakat mielőtt megeszik, így a héjakkal elég nagy rendetlenséget tudnak okozni. Megoldás: ha az etetőtáljukat a földön helyezzük el, nem a magasban, így kevésbé tudják szórni a héjakat.
A szobai tartásra alkalmas kistestű galambokhoz (gyámántgalamb stb.) sem árt használati utasítás, ezek ugyanis előbb szétszórják az eleségüket, csak utána csipegetik fel. A megoldás egy olyan etetőtál, amelybe nyakig be kell dugnia a fejét a madárnak, így nem tud benne kaparni, és a csőrével sem szórja a magokat.
Az itatótál is fontos. A galambfélék például szívják a vizet, így olyan mély edényre van szükségük, amibe tövig belefér a csőrük. A lényeg tehát: ahány madár annyiféle igényt kell teljesítenünk a kalitka vagy röpde berendezésétől kezdve a magkeverékek összeállításáig.
Számítsunk arra is, hogy a madarak tisztántartása sok időt igényel. Főleg a hosszan elhúzódó tollváltási időszakok szokták a háziasszonyok tűrőképességét megterhelni.

Terrárium: rovaroktól a rágcsálókig

A terrárium sokféle állatfaj lakhelyéül szolgálhat. Tarthatunk benne ízeltlábút (például madárpókot), hüllőket (kígyókat, teknősöket), kétéltűeket (békákat), vagy emlősöket: aranyhörcsögöt, tengerimalacot, törpenyulat, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Azoknak az állatoknak, melyeknek eredeti élőhelyükből adódóan vízfelületre is szükségük van, azoknak a terráriuma mindenképp üvegből vagy műanyagból készüljön. A száraz tartást kedvelők ketrece azonban fából is készülhet, akár egy kiselejtezett, de felújított fiókból, amelynek a tetejére nyitható vagy ajtóval ellátott rácsot erősítünk.
A nagy választékban kapható, lakásban tartható díszállatokból ki-ki habitusának, ízlésének és idejének megfelelően választhat. A kígyók között például vannak olyanok, amelyek hetente mindössze egy-két órányi időt igényelnek gazdájuktól, hiszen nagyon ritkán kell etetni, takarítani őket.
Ezzel szemben a kisrágcsálók például, naponta igénylik gazdájuk szeretetét, hacsak fél órára is. Lényeges szempont az állat kiválasztásánál, hogy mennyi időt tudunk gondozására szánni, és az is, hogy menyi plusztakarítást vagyunk hajlandók elvállalni kedvükért.
A terráriumok berendezésénél saját lakberendező képességeinkre is hagyatkozhatunk. A terráriumba ízlésünk (és a leendő terráriumlakó ízlése) szerint berakhatunk díszes köveket, faágakat, amelyek az állatok búvóhelyéül szolgálhatnak majd. Növényeket is betelepíthetünk: bár ha egyszerűen virágcseréppel helyezzük be ezeket, akkor kicsi az esély arra, hogy állataink nem táplálékot fognak látni a díszítő céllal betett növényekben.
A növényeket egyszerűen megvédhetjük állatainktól, ha beragasztott üveglapokkal bekerítjük a számukra fenntartott helyet, így az állatok nem férnek hozzájuk, de háttérként díszítik a terráriumot.
Az állatokkal egy térbe nagyon élethű műnövényeket is tehetünk, amelyek könnyen tisztíthatók és nem esnek a falánk terráriumlakók áldozatául – csak ezek mégsem túl természetesek.
Nzr
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesterben:
http://www.ezermester.hu/articles/article.php?getarticle=319